5. Mindenre fény derül

Mert a papírra nem mást írt rá, mint azt:
„Eric Saade-tól Emily-nek” majd egy szivecskét is biggyesztett mellé.
Ekkor minden érthetővé vált előttem.
Hogy akkor, mikor benyomult mellém a
liftbe valószínűleg rajongók vagy sajtósok elől menekülhetett.
A futásról visszajövet is e okból siettünk.
És most már mindent megmagyaráz a tinilányok
gyilkos tekintete és a nagy bámészkodás a hallban.
Valamint arra a sokat sejtető mosolyára is fényderült.
Kedves mosollyal arcán nyújtotta Emily felé a cetlit,
a hölgyemény pedig repesve a boldogságtól el is viharzott.
-Te….Te vagy Eric Saade!-ezt inkább magamnak mondtam, mint neki.
-Hát igen.Nagyon úgytűnik.-arcmimikáját nem figyeltem, mert csak bámultam magam elé, mert egy újabb tényezőre jöttem rá.
Amit dúdolt nem más volt mint a Still loving it.
-Hát ezt most nekem fel kell dolgoznom.Adj egy kis időt kérlek.
-Természetesen.-kuncogott barátságosan.
Most legszívesebben sikítoztam és hisztérikusan ugráltam volna,
de akkor az őrült rajongó benyomását fogom kelteni.
Ki kell ötlenem valamit hogy nem fedjem fel magam.
Csak természetesnek kell lennem, nem feltűnően rajongani érte.
-Hát…azt hiszem megvagyok.-nevettem jóízűen.
-Remek.Nem tartott sokáig.-az a piszkos féloldalas mosolya….
-Hát összeszedtem a gondolataimat, kiszámítottam ennek az egésznek a valóság-esélyét és arra jutottam, bizonyára csak álmodok.
Eric –tudom a nevét!!!- áthajolt az asztalon és belecsípett a vállamba.
-Héééé!Ez fájt!-mordultam rá barátságosan.
-Bocsi, de legalább bebizonyítottam, hogy nem álmodsz.-felém villantotta 220wattos mosolyát.
-Jééé!Tényleg.-a ráeszmélés vidám hangulata tört most rám.
Te jóóóóó ég!Itt ülök Stockholmban egy kávézóban egy félistennel.Mindig is erre vágytam.
-És mesélj még valamit magadról.-mosolygott rám Eric érdeklődve.
-Hát az imént majdnem mindent elmondtam már.De ami a családomat és barátaimat illeti, róluk még nem beszéltem.Van agy öcsém aki eléggé ki tud készíteni.
-Na a kistesókról én is tudnék beszélni.-kacagott jóízűen.
-Azt meghiszem!Van egy barátnőm, Kelly.Ő kiskorom óta a legjobb barátnőm.Anyukám és apukám pedig együttvannak.
-Hát sajnos én nagyon ritkán látom az apukámat, mivel Libanonban él.-húzta el a száját
-Ohh!Sajnálom.
Miután elszürcsölgettük a teánkat úgy határoztunk, visszatérünk a hotelbe.
Most is magamon éreztem a tekinteteket szinte mindenhol.Eric most is sietett, egészen a liftig.Ismét ő nyomta meg a 8-as gombot.
-Eric, miért sietünk mi állandóan?-fújtattam.
-Nehogy lefotózzanak a fotósok.Akkor aztán olyan pletykák születnének…
-Jaaaa!Így már egészen más.
-…és bizonyára a barátnőm nem örülne ennek.
Itt, ennél a kijelentésnél döbbentem rá hogy hiú ábrándokat dédelgettem magamban.Hogy is gondolhattam hogy majd épp most fog szakítani Mollyval, csak úgy spontán.Szánalmas vagyok.
-Hát biztos nem.-erőltettem egy halvány mosolyt.
A lift csilingelésére automatikusan szálltunk ki.
-De viszont abban nincs semmi ha holnap reggel is együtt megyünk futni, nem igaz?-az a fránya féloldalas mosolya.Szerintem visszaél az erényeivel.
-Hát nem is tudom….-kicsit húztam az agyát.-Miért ne!
-Akkor reggel 8kor látlak az ajtóm előtt.
-Úgylesz.
-Szia Alma!
-Szia Eric!
Kinyitottam az ajtot, és mint valami van mén rontottam be a szobába, kaptam elő az iPhone-om és már hívtam is Kelly-t.
-Szia csajszi!
-Jajj Kelly, ha tudnád, mi történt velem!
-Na mesélj!
És szépen elmeséltem neki mindent, ami eddig történt velem.
-Hát csajszi, szóhoz sem jutok…Mármint…Uram Atyám!Te Eric Saade-val fogsz kocogni!Vele teázol!-szinte sikítva sorolta mindezt.
-Igen!-vele együtt sikítottam én is.-Na de most le kell tennem, mert még szeretnélek fölhívni.
-Ez természetes!Akkor szia!Csak így tovább, ügyesen!
-Igyekszem, szia!
Mint egy ábrándos kamasz borultam le a hatalmas kasmírhuzatra a franciaágyon.
Észrevétlenül, de magával ragadott az álom…Mert a papírra nem mást írt rá, mint azt:

„Eric Saade-tól Emily-nek” majd egy szivecskét is biggyesztett mellé.
Ekkor minden érthetővé vált előttem.
Hogy akkor, mikor benyomult mellém a
liftbe valószínűleg rajongók vagy sajtósok elől menekülhetett.
A futásról visszajövet is e okból siettünk.
És most már mindent megmagyaráz a tinilányok
gyilkos tekintete és a nagy bámészkodás a hallban.
Valamint arra a sokat sejtető mosolyára is fényderült.
Kedves mosollyal arcán nyújtotta Emily felé a cetlit,
a hölgyemény pedig repesve a boldogságtól el is viharzott.
-Te….Te vagy Eric Saade!-ezt inkább magamnak mondtam, mint neki.
-Hát igen.Nagyon úgytűnik.-arcmimikáját nem figyeltem, mert csak bámultam magam elé, mert egy újabb tényezőre jöttem rá.
Amit dúdolt nem más volt mint a Still loving it.
-Hát ezt most nekem fel kell dolgoznom.Adj egy kis időt kérlek.
-Természetesen.-kuncogott barátságosan.
Most legszívesebben sikítoztam és hisztérikusan ugráltam volna,
de akkor az őrült rajongó benyomását fogom kelteni.
Ki kell ötlenem valamit hogy nem fedjem fel magam.
Csak természetesnek kell lennem, nem feltűnően rajongani érte.
-Hát…azt hiszem megvagyok.-nevettem jóízűen.
-Remek.Nem tartott sokáig.-az a piszkos féloldalas mosolya….
-Hát összeszedtem a gondolataimat, kiszámítottam ennek az egésznek a valóság-esélyét és arra jutottam, bizonyára csak álmodok.
Eric –tudom a nevét!!!- áthajolt az asztalon és belecsípett a vállamba.
-Héééé!Ez fájt!-mordultam rá barátságosan.
-Bocsi, de legalább bebizonyítottam, hogy nem álmodsz.-felém villantotta 220wattos mosolyát.
-Jééé!Tényleg.-a ráeszmélés vidám hangulata tört most rám.
Te jóóóóó ég!Itt ülök Stockholmban egy kávézóban egy félistennel.Mindig is erre vágytam.
-És mesélj még valamit magadról.-mosolygott rám Eric érdeklődve.
-Hát az imént majdnem mindent elmondtam már.De ami a családomat és barátaimat illeti, róluk még nem beszéltem.Van agy öcsém aki eléggé ki tud készíteni.
-Na a kistesókról én is tudnék beszélni.-kacagott jóízűen.
-Azt meghiszem!Van egy barátnőm, Kelly.Ő kiskorom óta a legjobb barátnőm.Anyukám és apukám pedig együttvannak.
-Hát sajnos én nagyon ritkán látom az apukámat, mivel Libanonban él.-húzta el a száját
-Ohh!Sajnálom.
Miután elszürcsölgettük a teánkat úgy határoztunk, visszatérünk a hotelbe.
Most is magamon éreztem a tekinteteket szinte mindenhol.Eric most is sietett, egészen a liftig.Ismét ő nyomta meg a 8-as gombot.
-Eric, miért sietünk mi állandóan?-fújtattam.
-Nehogy lefotózzanak a fotósok.Akkor aztán olyan pletykák születnének…
-Jaaaa!Így már egészen más.
-…és bizonyára a barátnőm nem örülne ennek.
Itt, ennél a kijelentésnél döbbentem rá hogy hiú ábrándokat dédelgettem magamban.Hogy is gondolhattam hogy majd épp most fog szakítani Mollyval, csak úgy spontán.Szánalmas vagyok.
-Hát biztos nem.-erőltettem egy halvány mosolyt.
A lift csilingelésére automatikusan szálltunk ki.
-De viszont abban nincs semmi ha holnap reggel is együtt megyünk futni, nem igaz?-az a fránya féloldalas mosolya.Szerintem visszaél az erényeivel.
-Hát nem is tudom….-kicsit húztam az agyát.-Miért ne!
-Akkor reggel 8kor látlak az ajtóm előtt.
-Úgylesz.
-Szia Alma!
-Szia Eric!
Kinyitottam az ajtot, és mint valami van mén rontottam be a szobába, kaptam elő az iPhone-om és már hívtam is Kelly-t.
-Szia csajszi!
-Jajj Kelly, ha tudnád, mi történt velem!
-Na mesélj!
És szépen elmeséltem neki mindent, ami eddig történt velem.
-Hát csajszi, szóhoz sem jutok…Mármint…Uram Atyám!Te Eric Saade-val fogsz kocogni!Vele teázol!-szinte sikítva sorolta mindezt.
-Igen!-vele együtt sikítottam én is.-Na de most le kell tennem, mert még szeretnélek fölhívni.
-Ez természetes!Akkor szia!Csak így tovább, ügyesen!
-Igyekszem, szia!
Mint egy ábrándos kamasz borultam le a hatalmas kasmírhuzatra a franciaágyon.
Észrevétlenül, de magával ragadott az álom…

6. Incidensek

„Minden olyan tökéletes volt.
Csak feküdtünk az élénk zöld gyepen és elvesztünk egymás tekintetében.
Szőke hajam fátyolként omlott arcába ahogyan fölé hajoltam és közelebbről szemügyre vettem hibátlan vonásait.
Csodálkozva néztem, hogyan tudott az anyatermészet ilyen remekművet alkotni.
Majd miután a gesztenyebarna szempárokhoz értem eljött a vég.
Bódultan néztem a csodálatos íriszét.
A teljes kábulattól az mentett meg, mikor a babonázó szempárok közeledni kezdtek hozzám.
Tekintete ajkaim felé esett.
Tudtam, mit akar tenni.
Tiltakozni pedig fizikailag képtelen lettem volna és nem is akartam.
Már csak egy hajszál választott el a biztos végtől.
Egyre közelebb és közelebb hajolt, egészen addig, amíg ajkaink egymásba nem forrtak.
Mámorító érzés volt vele csókolózni.
Finoman, lágyan, ugyan annál több érzéssel tette amit tennie kellett.”

 

Hangos dübörgés ébresztett fel legédesebb álmomból.Kicsit mérges voltam, mert ilyet azért mégsem minden este álmodik az ember.Durcásan nyitottam ajtót „zaklatómnak”.
-Mit szeretnél?-kérdeztem eléggé bunkó hangleejtéssel.
-Ha zavarok akkor semmit.
-Jesszus!Te vagy az?-ismertem fel Eric vonásait.-Dehogy, gyere beljebb.
-Őőőő…nem szeretnék bemenni, csak azt szerettem volna hogy lenne-e kedved eljönni velem egyet vacsorázni vagy táncolni?De látom nem alkalmas…
-Jajj, dehogynem, csak épp aludtam és el nem tudtam találni, kicsoda akarja betörni az ajtóm.-mosolyogtam rá biztatóul.
-Áááá…szóval erre a késői reagálás!Ebben az esetben ha lenne kedved…-tekintete cipőét pásztázta, keze tarkójára siklott, mosolya szerényebb lett.
-Persze hogy lenne kedvem!
-Oh remek!Ebben az esetben 9körül várlak.Csak csinosan!-kacsintott kacérul.
Nem tudtam hova tenni ezt az egészet.Barátnője van, de elhív vacsorázni és kacsintgatni kezd itt nekem.Sajnos ki kell röhögjem magam.Ez nem jelent semmit.
Az órámra pillantottam.Ez a Mr. Tökéletes adott nekem kereken 1óra hosszát hogy elkészüljek.Hát kösz szépen.Átvetettem magam az ágyon és megrohamoztam a szekrényemet.Fogalmam sincs, mit vegyek fel.Valami nőies, de nem túl kihívó, ugyanakkor mégis csinos ruha kellene.Mondjuk egy szoknyás ruha.Rá is akadtam a fekete fehér virágos kisruhámra.Hozzá a fehér,masnis magas sarkúmat vettem fel.Egy fehér táskát is társítottam szettemhez.A hajam egy fekete virágos hajgumival laza kontyba fogtam.Smink lévén megint egy natúr összeállításnál maradtam.Műszempilla,szemtus,pasztell színű szemhéjpúder,szemtus és egy szintén pasztell színű rúzs szájfénnyel.

A tükör elé álltam.Mesésen festettem.Pont mint egy popsztár barátnője.Miket beszélek én?Most tényleg belezúgtam volna?Hiszen csak futottunk.Ami közben történt pedig csak egy kis móka volt.Semmi több.Kezd rögeszmém lenni….
Még egy pillantást vetettem magamra és aztán indultam is.
Kopogtam egyszer.Kopogtam kétszer.Harmadszorra már nem, mert éles kiabálást hallottam bentről.Benéztem a kulcslyukon.Eric iPhonnal a kezében fel-alá járkált a szobában.Nem értettem mit beszél, mert svédül mondta minden szavát.Egy szavára viszont nagyon is felfigyeltem.Molly.Vajon mi köze lehet Mollynak Eric dühéhez.Eképp merengtem még egy ideig mikor lépteket hallottam bentről közeledni az ajtó felé.1…2…3…Az ajtó kinyílt, Eric pedig -mintha 30másodperce nem ordibált volna a telefonjával- mosolyogva nyitott ajtót nekem.
-Szia Alma!-szép lassan végigmért tetőtől talpig.-Ez igen!Szebb lánnyal meg sem jelenhetnék az after-party-n.
Az after-party-ra feligyeltem.Muszály volt rákérdeznem.
-Milyen After-party-n?-hangom átváltott kétségbeesett módba.
-Nem kell megilyedni.Csak egy rendezvény After-party-ján kell megjelennem és nincs kedvem egyedül party-zni.
-Hmmm…Na de Molly?Ő is mehetne, nem?
-Molly nincs közelben.És amúgy is…Tudod mit?Hagyjuk a Molly témát.
-Hallottam hogy valakivel kiabáltál a telefonba.És Molly nevét is kivettem.Mi a gond?Nekem elmondhatod.
-A héten már ez a 3. veszekedésünk.Pedig még csak kedd van.Én ezt annyira nem akartam.-rogyott a díványra erőtlenül-Mollyval egyre jobban eltávolodunk egymástól.Mivel én turnézok ő azt csinál amit akar a hátam mögött.Rettegtem attól hogy bárki is, csak egy újjal hozzáér.Hát nemrég bekövetkezett amitől rettegtem.Molly lefeküdt valakivel, mivel én nem voltam ott neki.-szinte összeroppant.
A sírás szélén állt.Piros cipője most inkább gyászolt, nem mosolygott lábán.Fekete farmert viselt és egy fehér ing-kardigán félét.Tekintetét felém emelte.Mélyen belenézett tengerkék szemembe.A könnycseppek ott gyülekeztek a szeme alatt.
-Istenem én…Nem szerettelek volna lehangolni.Sajnálom.-szánalommal telve elfordítottam tekintetem.Ezek után hogy nézzek a szemébe?
-Nem.Nem hangoltál le.Én köszönöm hogy elmondhattam.Ezzel úgy érzem közelebb kerültél hozzám.-halvány mosolyt küldött felém.
-Köszönöm, hogy megbízol bennem.
Annyira jól esett hogy bízik bennem.Jól esett hogy elmondta.De attól még nagyon is sajnáltam.Ölelésre nyitottam karjaimat.Ő szinte önkéntelenül menekült ölelésembe.
-Még csak két napja ismerlek de máris beloptad magad a szívembe.Nagyon is …-suttogta meghitté téve a pillanatot.
De ahogy mindennek, úgy ennek az ölelésnek is vége kellett hogy legyen.Én törtem meg az idilli csendet.
-Hányra kellett volna mennünk?
-10-re vagyunk hivatalosak.Indulhatunk is.
Felkapta türkizkék napszemüvegét, átkarolt és már indultunk is.Mint egy álompár, úgy festettünk.Szinte minden tekintet ránk szegeződött a hotel hall-jában.
-Szerintem menjünk gyalog, jó idő van, használjuk ki.
-Rendben!
Levakarhatatlan vigyorral képünkön mentünk ki az ajtón.Eric végig átkarolt.Olyan mesébe illő volt az egész.Majd odaértünk egy igen kis elegáns koktélbárhoz ami most teljes party hangulatban égett.

7. Az a bizonyos party

Egy kis előtérbe léptünk be.Eric még mindig átkarolt.De miért?Hiszen itt fotósok tömege hemzseg.És ha jól vettem ki a szavából Mollyval még együtt vannak.Hát ha ez Molly szeme elé kerül nem hiszem hogy sokáig tart a lámúr.Az előtérben egy biztonsági őrnél kellett regisztrálni.
-Eric Saade és kísérője.-Eric büszkén rámnézett.
-Megvannak, bemehetnek.
-Köszönjük.
-Mi köszönjük Mr. Saade hogy megjelent.
Az ajtó után volt egy kis ponyva jobb oldalt.Előtte rengeteg fotós.
-Gyere, most oda kell álljunk.Nem tart sokáig.Max 5perc.
-De miért kellek én oda?Hiszen te vagy a híres vendég.
-És te pedig a kísérője.Ezt így szokták.
-Bizonyára.Tudod nem sokszor szoktam popsztárokkal VIP bulikra menni.
Erre csak az a bizonyos féloldalas mosolya volt a válasz.
Odaálltunk a ponyva elé, amin a szponzorok lógói szerepeltek.A vakuk villantak, Eric derekamnál karolt.

-Most nagy mosolyt!-suttogta fülembe, mire én megvillantottam hófehér fogsoromat, ahogy ő is.
Egy újságírónak bizonyára szemet vetett a mi kis bennfentes sugdolózásunk, és hát Eric keze is igen lejjebb csúszott a derekamról, egészen a csípőmig.
-És mi lesz Mollyval?-kiáltotta oda.
Eric hagyta elszállni a füle mellett a kérdést és már mentünk is arrébb.Innentől kezdve felhőtlen volt a hangulat.Koktéloztunk, táncoltunk, beszélgettünk.Ám éjfél után 2részeg állat jött oda hozzánk.
-Nah mi van pajti…hpp….Molly félre lett téve?-alig bírta végigmondani a mondatot anélkül hogy meginogott volna.
-Hát…ez a gibe sem rossz..-kommentált a másik.Ennek olyan koldusos feje volt.Csapzott haj, dús borosta.
-Srácok, ti totál leittátok magatokat!-nevetett jót Eric.
-Hát az erősen meglehet.-karolta át a normálisabb kinézetű a koldusost.
-Lehet hogy nem ez a legjobb alkalom hogy megismerd őket de ő itt Alex-mutatott a borostásra- ő pedig Kevin-most a normálisra mutatott.
-Hát…Sziasztok srácok.
-Ők a táncosaim és egyben a legjobb haverjaim is.-veregette meg Alex vállát Eric úgy, hogy szegény összerogyott.-Szerintem hazaviszlek benneteket, jó?-és válaszra nem várva felsegítette Alexet.
Én Kevinbe karoltam, úgy segítettem ki.Eric Alexre vigyázott.Fogtunk egy Taxit, beültettük őket a kocsiba és már indultunk is.Eric svédül beszélt valamit a sofőrnek, majd ő a város luxus negyedébe vitt minket.Egy hatalmas villánál kitettük a fiúkat és elvitettük magunkat a hotelhez.Kiszálltunk a kocsiból, én indultam volna befelé, de Eric megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Na!Ez rosszul esett!
-Bocsi!Nem az volt a szándékom.
-Semmi gond.-mosolyogtam rá biztatásképp.
-Csak szerettem volna megköszönni hogy egy estére belecsöppentél a sztárságomba.Veled sokkal izgalmasabb volt.Megint közelebb férkőztél hozzám….Túlságosan is közel.-Az utolsó mondatot már az orrom előtt lehelte el.Mélyen a szemembe nézett.Én kábultan vesztem el tekintetében.Ő lágyan átfonta karjaival derekamat,és ajkát ajkamra tapasztotta.Mámorító érzés volt vele a valóságban csókolózni.Talán azért is mert nekem ez volt az első csókom.Levegőhiány miatt kellett elszakadjunk.
-Köszönöm!-suttogta a fülembe.
-Mit?-szintén suttogva kérdeztem.
-Azt hogy velem jöttél ma este.
-Én köszönöm hogy elmehettem.
Derekamat egy kezével átkarolta, közelebb húzott magához és elindultunk befelé.
A recepciós majd’ kiesett a pultból a meglepettségtől.Szinte hallottam az állát koppanni a vörös szőnyegen.Vicces volt.
A liftben ismét meghitt pillanat következett.Eric, miután megnyomta a szokásos 8-as gombot elém állt és az arcomban rakoncátlankodó tinccsel babrált, miközben tekintetemet fürkészte.Látta rajtam hogy valami bánt.
-Mi a gond?-kérdezte aggódva.
-Molly mégis mit fog szólni ehhez?-hangom elcsuklott, tekintetem a padlót fürkészte.
-És én mégis mit szóljak ahhoz amit Molly művelt?Én ma este csak jól szórakoztam egy lánnyal aki mellesleg remekül csókol.-állam alá nyúlt, felemelte fejemet úgy, hogy szemeibe essen tekintetem.
-De nekem akkor is lelkiismeret furdalásom van.Egy olyan sráccal csókolóztam akinek barátnője van.
-Jajj Alma.Mit csináljak veled?-szorosan átölelt, de ezt a mennyei pillanatot a lift csilingelése szakította meg.
Kézenfogva kivezetett a liftből.Elkisért a szobámig.Az ajtó előtt megállt.
-Minden rendben lesz?-tette arrébb azt a fránya tincset az arcomból a fülem mögé.
-Nem Eric, semmi sem lesz rendben!-már az első könnycsepp legördült az arcomon.
Kinyitottam az ajtót és bevágtam magam után.Vagyis ezt reméltem.De mikor nem hallottam a csapódást rájöttem, Eric felfogta az ütközést és utánam jött.

-Alma!Várj!Mit tehetek hogy jobban érezd magad?-kétségbeesetten jött utánam.
-Csak menj innen légyszives.-nem ezt akartam, de most erre volt a legnagyobb szügségem: magányra.
-Nem.Ezt nem.Nem foglak itthagyni.Addig innen el nem megyek amíg rendbe nem jössz.
Azt hiszem nem tudok az akaratával szembeszállni.És jobban belegondolva, rá, mint egy őszinte barátra most nagyon is szükségem volt.